Egy bizonyos Németh László plébános (római katolikus anyaszentegyház) olyan szinten hirdette minap Vásárhelyen az igét, mely pásztorlási forma alkalmasint kanonizálásra vár még, legalábbis ha a krisztusi intenciókat tekintjük. Meghallgattam magvas gondolatait és fennkölt mondatait, melyek mind-mind azt célozták, hogy tartsd hatalomban, akiről vélhető, hogy kedvez neked, és hívd az Úr nevét segítségül, mikor egy politikai kurzus mellett törsz lándzsát. És ne áldozz két szín alatt, mert az az egy is narancs kell legyen.
Utánanéztem gyorsan: Jézus erről valami egészen mást vallott. Igaz, neki nem állt módjában Orbán Viktor jogara alatt élni, de hát Istennek is lehet egyszer szerencséje.
Ez a voksot anyagi támogatásért, áldást szubvenciókért megközelítés felettébb biblikus és ízléses, de főleg az utóbbi. Bizony mondom néktek, csulára az.
Az atya magasztos buzdítására én csupán az imádság kezdőszavaival fohászkodva felelhetek: Mi Atyánk, kivagy a mennyekben. Ahogy mi meg idelent, de most már kurvára. Ideje volna, hogy véget vessünk ennek, nagyon ideje.
Mert talán mégsem minden hiábavalóság, nemhiába valóság.
