Schmitt Pál "legjobb tudása" és "valószínű más egyéb kvalitásai" alapján egy viszonylag tiszta elmeállapotú, magára valamit is adó közéleti szereplőkből összeálló politikai garnitúrájú, akár csak minimális hagyománnyal bíró és annak tiszteletét konzekvensen ápoló országban sem köztársasági elnök, sem a tudományos élet magasabb teljesítményi fokozatainak egyik eminens grádicsát jelentő univerzitáson kisdoktorit szerző kandidáló nem lehetett volna. Legfeljebb egy burleszkben, egy a hisztériáig fajuló komédiában. De mert a hiátusok az eltérő minőségi nevezőket mindig a legkisebb közösnek az irányába degradálják (rontják le), ezért Schmitt, hogy elnök lehessen ezzel a több mint kétesen megszerzett címével, valamint az őt e pozícióba erőltető párt, hogy a minap napvilágra került, el immár semmi módon nem tagadható fejlemények és tények ellenére őt továbbra is ott tarthassa, a környező domainből, magyarán az országból próbál jobb ötlet híján kínburleszket kreálni. És mert amilyen magas szellemi színvonalon gondolkozó és elemző alkat országunk polgárainak többsége – jó példa erre, hogy egy hosszadalmas folyamat betetőzéseként éppen ez az alak lehetett az azóta egy könnyed vállrántás mellett nevefosztott köztársaság címzetesen első embere –, ez a törekvésük többé-kevésbé sikerrel is jár majd. Efelől nem táplálok vérmes, valójában semmilyen illúziókat. Ez egy ilyen nép és bizony ilyen egy ország. A nagy számok törvénye (kvantitatív összetevő) ennyire rideg, könyörtelen tényező, mert kikerülhetetlenül silányítja a nálánál magasabb rendűt (kvalitatív komponens) a gyötrelmes minimum szintjére.
Marad a kényszeres röhögés. A fogcsikorgatás ugyanis csakhamar kikezdi a zománcot. Annyit meg az egész nem ér Schmittestül, Fideszestül, kisdoktoristul, tudományos kulisszák rejtekén kígyóként megtekeredő magyar gerincestül. Ugyan mit várhatnánk ezektől? Akibe születésénél, neveltetésénél fogva nem szorult becsület, de még csak a szikrája sem, abba azt már semmi kényszerítő körülmény nem fogja tudni a későbbiekben sem belecsempészni, sem pótolni. Így aztán, ha a dolog burleszk-vonatkozását nézzük, aligha tagadható: Schmitt Pál a Fidesz-ország számára egyenesen pótolhatatlan.
Milyen kár lenne veszni hagyni.
