A volt miniszterelnök vagy dörzsöltebb, vagy csak szerencsésebb a tulajdon plagizálását megszenvedő és utóbb egy megkésett Canossát is tök feleslegesen megjárt kenyerestársánál, Schmitt Pál volt köztársasági elnöknél. Schmitt dolgozata, habár a saját példányát időközben ő is nagy véletlenül elveszítette, mégiscsak kéznél volt: a kari könyvtár őrizte. Olvasható és vizsgálható formában, forrásanyagokkal egybevethetően. Gyurcsányé itt sincs meg és ott sincs meg. Mázlista, mondom. Vagy végtelenül előrelátó.

Persze a hurok ettől függetlenül is szorulni látszik a nyakán. A Hír TV politikai oldaltól és elkötelezettségtől korántsem független munkatársai – nem mellékesen: újságírók – utánajártak a sztorinak, mint azt a mesék végén szokás, és legalább a szőrén-szálán eltűnt dolgozatnak a hajdani bírálatát előkerítették. Ez két dolgot egyértelműen bizonyít: 1, létezett ilyen dolgozat, másként bírálatot sem kaphatott volna; 2, egészen különlegesnek ható azonosság mutatható ki a kandidáló Gyurcsánynak akkori sógora korábban sikerrel megvédett, karakterre egyező címmel és megtévesztésig hasonló tartalommal megírt dolgozata és a négy esztendővel később összehozott övé között. Épp csak ő nagyvonalúan elhagyta a magáéból a borászati fejtegetést. Mint utóbb kisült, az pont annyira érdekelte, akár a szőlészet maga, csak hát valamiről mégiscsak illett a diplomadolgozatban egy olyan érdemit és kiadósat értekeznie.

Ilyen előzmények láttán és a minapi történések nyomon követése, emésztése közepette ötlött fel bennem a korszakos idea, hogy mily teméntelen, már-már szakirodalomnyira rúgó anyag halmozódott is mostanra fel annak a bátor diplomázónak (esetleg doktorit megcélzó diplomásnak) az asztalán, aki egyszer majd tárgybeli művet terjeszt elő és véd is meg – magáról a plágiumról. Annak tematikájáról, lélektanáról és mibenlétéről. Sziporkázhat kedvére, s természetesen választott témájának megfelelően, szinte már kötelező érvénnyel plagizálhat is közben egyet-egyet, csínján persze, csak amúgy szőrmentén...

Most akkor vissza Gyurcsány esetéhez.

Merítési lehetőségei között vélhetően első és kiemelt helyen állt akkori sógora diplomadolgozatának számára könnyen kézbe kapható munkapéldánya, hiszen annak összes, az elbíráláskor felemlített hibáját egy az egyben kopírozta (szándékosan nem írom azt, hogy reprodukálta) a majdani magáéban, ily módon téve még dolgozata összes példányának mázlis vesztét követően is játszi könnyedséggel beazonosíthatóvá tulajdon értekezésének voltaképpeni eredetét.

Már a téma- és címválasztás is felkelti egy ilyen előzmény (vö: sógor + annak dolgozata) ismeretében a gyanút, hát még ha oldalról oldalra, pontról pontra haladva abban ilyen szerencsétlen egyezések mutatkoznak, és szúrnak szemet hozzáértőnek, laikusnak egyaránt.

Továbbá a lezser nemtörődömség. A már akkor kísértő s rendre máig fertőző henye slamposság, továbbá a minap feltett, feszítő kérdésekre adott kiváltképp ügyetlen válaszok tekintetében. Hogy a faszba lehet egy profi politikus ennyire amatőr?!

Szemlátomást Gyurcsánynak sincs ám a tudományos világgal meg annak kötött műfajú egzámenjeivel valami nagy szerencséje.

Hogy ebből a továbbiakban mi sül ki, és mire jutnak majd az e polémia kapcsán egymásnak feszülők, ma még nem tudni, bár komor sejtéseink azért vannak. Egy ilyen elánnal meg nem talált dolgozat jelen helyzetben, nyomatékos gyanúval a fején csak árthat Gyurcsánynak, és a tárgyi bizonyítottság terén fenntartott bizonytalanság sem az ő malmára hajtja a vizet. Azaz vagy záros határidőn belül előkaparja végre azt a per pillanat elveszettnek mondott dolgozatát, ami a Hír TV munkatársai által elénk tárt adatok fényében semmiképpen sem az ő javát szolgálná, vagy most már örök időkre elveszettnek hagyja, ami a már ismertetett előzmények tudatában, valamint azok meglehetősen széles körben kételyeket támasztó hatásával egyetemben mégannyira sem szolgálja az exminiszterelnök eminens érdekeit, politikailag semmiképp.

Megemlítendő szempont továbbá, hogy a hirtelenében piedesztálra liftező Fidesz erkölcsi érzéke már-már humorérzékükkel vetekszik, midőn sikerült az éhező sorstalanságában egy épp útjába akadt szupermarketbe tántorgó Kiflivégre Vetemedett Szenátor Asszonyt épp e téma kapcsán a pulpitusra katapultálni, hogy ott rögvest egy olyan igazi nemzeties-magvasat értekezzen a morálról, a hazai politikai közerkölcs végzetes romlásáról, miközben végtelen sajnálatát is kifejezze a tárgyban, hogy egy ilyen ember (Gyurcsány) ejt foltot a honi elit máskülönben makulátlan becsületén. Nyilván népderítőnek, afféle hangulatjavítónak szánták őt, a "kenyér helyett inkább szórakoztatást"-elv szerint. Mert annak elment, másnak aligha.

Máig azt tartom, hogy Selmeczi Gabriellával gond nélkül el lehet tölteni egy kellemes estet, egy tartalmas és emelkedett hangulatú éjszakát, minden bizonnyal számos témáról el lehet vele érdekfeszítően beszélgetni, épp csak politizálni nem volna szabad hagyni őt. De hát ez legyen kizárólag a Fidesz gondja.

Ezt az egész históriát magamban forgatva és morzsolgatva azon töprengtem, hogy a picsába lehetett Gyurcsány, akit azért Schmittnél karakteresebb és magasabb kvalitású alkatnak tudtam, ennyire hülye. A kacsa ugyanis jelen pillanatban minden észlelt jellemzőjénél és viselkedésénél fogva határozottan kacsának tűnik, azaz a melléfogás lehetősége szinte kizárt. Mindemellett is rémlik viszont a Chateauvalloni polgárok egy epizódjának mesteri intrikája és slusszpoénja, mikor a Chantal Nobel játszotta Florence Berg a helyi lap tulajdonosaként, egyszersmind főszerkesztőjeként benyelt egy kifejezetten számára előkészített, csali információt – egy (ál)dokumentumot arról, hogy a (párizsi) kormány valami közéleti ügyben inkorrektül járt el: politikai gyilkosságot hagyott jóvá és pénzügyileg is csalt. Emlékszem a dilemmára, mely a szerkesztőség tagjait oly nyomasztón kikezdte: hitelesnek tekintsék-e a kezükbe kaparintott anyagot, ami így bizonyítéknak minősülne, vagy kérdőjelezzék meg annak egy az egyben vehető tartalmát, és csupán homályos kitételekkel utaljanak az általuk megtudottakra, olyan fogalmazás mellett, amiből politikai-szakmailag éppúgy, mint jogilag, utóbb, ha úgy fordul a kocka, nyaktörés nélkül ki lehet sasszézni? Florance Berg nem tudott ellenállni a nagy lehetőség csábításának: tényként hozta le vezércikkben a pedig más forrásokból visszaellenőrizhetetlen értesülést, elkövetve ezzel az újságírás első számú szabályának megszegését. Konkrét állítás esetén egy forrás nem forrás, az csupán súgás, füles, híresztelés. Közölhető híranyaggá akkor válik, ha legalább két, egymástól viszonylagosan független forrás is megerősíti, az abban foglaltakat valószínűsíti. Különben bukta.

Florence Berg akkor belebukott, a helyi politikai hetilap vezetőjeként éppúgy, mint asszonyként. Itt, Gyurcsány esetében, eltűnik két inkriminált dolgozat is, melyek másodpéldányát annak egykori szerzője most, mikor égető szükség volna felmutatásukra, valahogy égen-földön nem találja. Felfűznek hát erősen ráutaló, de mégiscsak áttételes, közvetett bizonyítékokra hírtévéék egy egészen stabilisnak, nem egykönnyen boríthatónak látszó történetet: a volt miniszterelnök nem jóhiszemű forrásfelhasználás révén szerzett diplomát, vagyis kétséget kizáróan plagizált. Csak hát erre megdönthetetlen bizonyíték maga a dolgozat egy példányának kézbevétele lehetne. Annak meg maga Gyurcsány a kulcsa. Ha utóbb előtalálná és prezentálná, rávilágítva, hogy valójában gyökeresen más szavakkal formálta ő meg a maga álláspontját az egykor odavetett sorokon taglalt témában, és hogy korrekt hivatkozásokkal idézett egykori (a dolgozat írásakor épp: akkori) sógorától, valamint hogy másoktól is jócskán merített, ráadásul visszakereshetőség terén hasonló gondossággal eljárva, akkor bizony a Hír TV egy oltári nagy cumiba futott bele. Csak hát, lássuk be, ennek jelen pillanatban elég csekély a valószínűsége. Gyurcsány egy baszottul nagyokos párttársa úgy jártatta a száját ezzel az "na, akkor most elő mindenki diplomájával!"-szöveggel, hogy tulajdon főnöke fejére támasztott elháríthatatlannak tetsző veszedelmet. Hogy is mondja a magyar? "Szád előbb járt, mint az eszed." Vagy a múlhatatlan érvényű szabály, mit lépten-nyomon megszegnek: "Hallgatni arany."

Lefordítom köznapi használatra: kizárólag olyan tárgyban támadj neki ellenfelednek, amiben te magad nem vagy elmarasztalható, de legalábbis tetten kapható. Máskülönben kussolj, lapíts és örülj, hogy épp nem veled foglalkoznak.

Azaz Gyurcsány esetében sem az a legfőbb probléma, hogy bűnt követett el (jelen tudásunk szerint szemérmetlenül plagizált). Hanem hogy ügyetlen volt, szarvasnyit hibázott. A bűn a politikai-hatalmi erőtérben bevett eljárás, szinte már szóra sem érdemes. A nyilvánvaló hiba, tehát azzal a senki által nem hiányolt féltéglával való álságos melldöngetése volna itt az, amiért jelen állás szerint majd vastagon fizetnie kell.