"Franciaország nagy és erős nemzet. Az értékei - mint szabadság, egyenlőség, testvériség - inspirálták az Európai Uniót. A jó erősebb a gonosznál, mindent megteszünk, hogy legyőzzük a szélsőségeket, a terrorizmust és a gyűlöletet."
Mindez igaz, súlyozottan igaz ebből a szeretetre vonatkozó rész, csakhogy annak egyetemlegességét lokálisra szoktuk szűkíteni, praktikus és pragmatikus megfontolásokból egyaránt. Szeretetünk óvja a védtelent, a kiszolgáltatottat, a vétlent (az ártatlan kifejezést kerülöm), mikor nem különösebben szeretetteljesen lép fel és nyilvánul meg azokkal szemben, akik maguk sem különösebben szeretetteljesen cselekszenek mások élete dolgában. Vagyis fegyveres fellépés lesz, kiterjesztett és eszközökben sem különösebben válogató, mert hatékonyan visszavágni, nemkülönben hathatósan elejét venni az ehhez hasonlóknak csak így lehet, a szeretet meddő mantrázásával aligha. "Ezen a világon csak egyetlen fegyver létezik az erőszak ellen: az erőszak. Kétszer is meggondolják, hogy újból ellenem támadjanak." (Peter the Great) Az emberi psziché, a legvérengzőbb fanatikusokét is beleértve, már csak így működik. Hogy ez gyűlöletet támaszt vagy szít fel? Meglehet, sőt bizonyos, hogy azt. De az ember alkotta élettérben ez a hatékony erővektor. Oderint dum metuant. Odahaza sírunk, a sírkertekben emlékezünk, a küzdelemben vért ontunk, s az ott megöltek sírjai felett mások sírnak majd. Ez végtelen minta, az emberrel egyidős. Nincs béke – azt legfeljebb áhítani lehet –, csupán törékeny vagy tartós fegyvernyugvás. Mely alatt lehet készülődni a minél drasztikusabb béketörésre. Ezt kell tudomásul venni, és nem tulajdon sebezhetőségünket eredendő gyengeséggé romlasztani.
