Kovács Zoltán, a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár írja a Wall Street Journalban a frissiben életbe léptetett magyar Alaptörvényről, mely az 1949. évi XX. tv. '89-es átiratú változatát, azaz a 2011. december 31-ig hatályos magyar Alkotmányt váltotta le: "...úgy gondoljuk, hogy amikor távozunk a hivatalunkból, a magyarok hálásak lesznek az alkotmányért, amely lehetővé teszi számukra, hogy egy olyan kormányt válasszanak, amelyek tiszta és átlátható módon egyértelműen az ő érdekeiket képviseli".
Azaz: a nemzet és az ország népe – amely fogalmi körök s egyúttal részleges halmazati metszetekkel bíró csoportok, ezt gyorsan szögezzük le, közel sem azonosak – olyan új alkotmányt volt(ak) szíves kapni további felhasználásra az ezt a szándékát, mármint az alkotmányozót, a legutóbbi választásokon valahogy szóba sem hozó, mégis mandátumnyertes pártszövetségtől, amely alaptörvény immár lehetővé, sőt valósággal kivédhetetlenné teszi, amit ezek szerint a 2010. tavaszán akkor még hatályban lévő nem biztosított: hogy hazánkban ezt követően már tisztán és átláthatóan csak és kizárólag a nép, a zemberek érdekeit tűzön-vízen át csakazértis, törik-szakad alapon képviselő kabinet alakulhasson és ténykedhessen.
Ezek szerint tehát a 2010-es választásokon nyertes pártalakulat, lévén az a választás még a korábbi, bár utólag leszólt, majd jelentős utófarigcsálást követően egy újabbal kiváltott, ám azidőtájt még hatályos alkotmánnyal összhangban lévő választási törvény alapján lebonyolított, eleve nem felelhet meg ennek a már az új alaptörvényben foglaltak szerint automatikusan érvényesülő kritériumnak. Hacsak... hacsak a másfél éves országlásuk alatt divatba jött visszaható hatályú törvénykezés metódusa nem szab ennek az elkeserítő ténynek is amolyan kiterjesztő értelmezést, és nem mossa visszamenőlegesen is tisztára az ezek alapján az új alaptörvény felszabadító eszméivel akkor még nem kompatibilis jogszabálykörnyezetben lebonyolított választást és annak kedvezményezett győzteseit, belevéve ebbe az értelmezési körbe minden eddigi ténykedésüket is. Remélem, így van és így is értik, pontosabban szólva: így érti a derék államtitkár, mert ha mégsem, akkor legitimice alighanem nagyobb szarban vannak, mint amilyet eddig keverni méltóztattak, pedig hát az sem kutya.
Szóval az államtitkár úrnak, feltételezem, már csak munkaköréből kifolyólag is, kommunikációt talán tetszett egykor tanulni. Logikát viszont aligha.
