Franckarika

Szólnom kell róla. Mert vétkesek közt cinkos mind, aki néma.
.
Aki illiberális demokráciát álmodik, téveszmét követ, a lehetetlent hajszolja. Az a tartalmi vonás, hogy „liberális”, nem holmi ráaggatott jelző egy kitételen, nem csupán fodor a habselyem vásznon, vagy kimódolt glanc, kaláris hattyúnyak ékeként a leányon – jóval inkább alap- és szegeletkő, vagyis aki kiemeli a képletből, már nem demokráciában utazik, hanem valami egészen másban. Valami attól merőben elütőben.
.
A liberalizmus eszmerendszere ugyanis nem „kitermeli” a liberálisnak nevezetteket, hanem áthatja őket. Bizonyos értelemben ez alfa és ómega. Nem mindenek felett való, de a mindenek megmaradtának eleven garanciája, vagyis hogy semmi meg ne fogyatkozzék, ami saját jogon létezik, a színek soha ne fakuljanak a szürke tartományába, és hogy a hangok harsánynak és eleven erővel hatónak maradhassanak, azaz vérszegény cincogássá, hovatovább kényszeres és megalkuvó hallgatássá soha ne csendesedjenek.
.
A liberális felfogással élő és építkező állam a belső szabadság eszméjéből, a minden egyes személy belső igénye fakasztotta autonomitás életadó kockázatából építkezik és annak irányába is hat, míg ami liberalizmus híján való, a szabadsággal legfeljebb egyet tud csak kezdeni: keretek közé szorítva elsorvasztani, inkább csak magvasakat értekezve róla, értelmeztetve azt és megszorítva. Megszorítón értelmezve. Mint ez a miénk teszi.
.
A szabadságot soha nem kijelöljük, sem holmi doktriner adaptációként szájbarágós ankétokon nem vezetjük elő a kvázi nagyérdeműnek, mert hívságos és üres bűvészmutatvány az, semmi egyéb, illetve nem, nem is: gonosz és önös szándékból fakadó tempó – a szabadságot azt tápláljuk és növesztjük azáltal, hogy lehetőleg nem bántjuk, hogy nem rendelünk fölé hatalmi szóval azt névleg óvó testületet, mely minden másra inkább való és alkalmas, kivéve amire elrendelték, mégpedig számítón rendelték el.
.
A szabadságjogok terén, sőt magában a szabadságban, a polgári értelemben vett liberalizmusban nincs és nem is létezhet felülről elrendeltség, törvénykező oktrojáltság. Kizárólag az értelmes belátás, hogy a szabadságommal élni és egyúttal ugyanazzal élni hagynom a másikat: az az érett, a valóban felnőtt viselkedés. A szabadság, ahogy a liberális alapokon nyugvó demokrácia is: felvállalás és attitűd. Felelős emberek felelősséget másokért is vállalni képes attitűdje. Nem éra, nem rezsim, nem kurzus, nem ciklus. S végképp nem átnevelőtábor.
.
Az ún. illiberális felfogásnak éppúgy semmi köze a démoszhoz, miként a szabadsághoz sincs. Propagálói ugyan előszeretettel emlegetik, de inkább halotti beszéd az, semmint éltető himnusz érte és róla.