Schmitt Pál köztársasági elnök szerint, miközben mindenáron itthon maradásra bíztatta az orvosit épp most kezdő hallgatókat, a magyar emberek egészségéért fáradozni biztosan felemelő érzés lesz. Jobbat nem is kívánhatnának maguknak a majdani medikák, medikusok és rezidensek.
Felesleges lenne bővebben kommentelni ezt, mert vagy magában, elfojtva, vagy emeltebb hangon megteszi úgyis mindenki, akinek értelmet és temperamentumot adott az ég. Ami azért rendkívül hasznos, mert ennek a köztársasági elnök pozíciójában tetszelgő világpolgárunknak, aki a "szülőföld rögösebb útján" botladozók elhullajtott adóforintjaiból parádézott hosszú éveken át messzi idegenben, szemlátomást épp e kettő nem adatott meg, miként egy sor más, amúgy szintúgy hasznos kvalitás sem, a stílusérzéken át a magyar helyesírás elsajátításának vért izzasztó képességével bezárólag.
Szóval a magyar emberek egészségéért fáradozni holtbiztos felemelő érzés lehet – igaz, lesújtó ellentételezés mellett, alapjaiban is lepusztult infrastruktúrával verten. És persze túl a tényen, hogy kiemelkedően egészségtudatos, korszerűen táplálkozó, sportos életvitelű, tökig fitt társadalmunknak csupán fatális véletlenek folytán kórházba kerülő, elenyésző töredéke nem győzi elismerését és háláját a mindenfajta privát ellentételezést elvi szinten is elutasító orvosoknak és az őket támogató egészségügyi segéderőknek lépten-nyomon kifejezni. Fő a bizalom. Már persze e fejünkön túl.
S miután ezt így tisztáztuk, már csak egyetlen kérdés maradt megválaszolatlan, mert ugye az, hogy most épp a Sándor-palotában, feleletként erre messze nem kielégítő. Tehát: Schmitt Pál ugyan hol él?!
Mert orvosaink kevésbé élhetetlen, épkézláb hányada már azért kezd idejekorán rádöbbenni a szomorú tényre, hogy sajnos Magyarországon.
