Bár mondhatnám, hogy célt tévesztettek, de frászt. Noha húsvét volt, mégis a vérünket vették. A demokrácia addig létezik csak, míg mi magunk tartjuk, valljuk, lélegezzük azt ki és be. Alkalmi és kéretlen megváltóék nyakunkra küldtek most egy, holmi pátoszdarálóból eleve avíttasra komposztált dokumentumot, amely műremek mesterkélten rusztikusra gyalult, szimbólumokkal zsúfolt szakaszaiban nem kevesebbet, mint rendet és hűséget emleget, hadd kezdjük mielőbb (szopni) szokni a jót. Kísértett egykor mifelénk jó adagnyi mindkét elvárásból, majd a rend kívánalma csakhamar odáig fajult, hogy a hűségnek aztán még egy helyre kőházat is emeltek, amit két egymást követő népbarát rezsim is (bélelt) bérelt. Hány istenverte neve létezik annak a sugárútnak, rémlik még? Nos, annak vagy hat van.
Boldog törvénnyel (költekezést) töltekezést kívánok hát jövő ilyenkorig mindannyiunknak. Mikor megint tojik majd ránk egy olyan népi motívumokkal terhelt kacskaringósat a nyuszi. Egy olyan színpompásat, grafikusat, közkívánati paragrafikusat. Pali tollnok meg alávés, nevet.
Csak nekünk nem lesz miért, legfeljebb ha kin. Marad a kín.
