Megy a busz, az istentudjavalahányas, rajta ülök magam is, közvetlenül a sofőrkabin háta megett – jó hely, a legjobb, állítom: bármi zűr ha adódik, a vezető automatikusan úgy rántja majd el a volánt, nyilván, hogy ösztönösen magát védje, és ezáltal engemet is. Ennyit a helyválasztás önérdekű filozófiájáról. Na szóval, ülök a vezetőállás mögött kialakított, meglehetősen viszontagságos, szűkterű kutyaszorítóban, s egyszer csak a járat két megálló közt, valahol a senki földje határán megáll. Nézelődik a tömegközlekedő jónép jobbra-balra, de még egymásra is bőven, hogy most mi a faszért dekkolunk. Megfogalmazódó kérdéseinkre hamarjában érkező válaszként a sofőr joviális baritonja csendül fel az utastéri hangszórókban: "Kérdezem, hogy rosszul van-e valaki, vagy adódott-e bármi veszélyhelyzet?" Zavart hallgatás a válasz erre, míg a gyorsabban kapcsolók kezdték már sejteni, miről lehetett szó. A vezető derűs kimértséggel, a kezdetben barátságos hangvételtől egy iótányit nem eltérve folytatta: "Ez esetben tájékoztatom az utazóközönség tájékozatlanabb részét, hogy a megállásjelző az harmincöt-negyven centivel lejjebb található, és még véletlenül sincs ráírva az, hogy vészjelző."
Nos, így is lehet.
-----
Hazafelé menet kávészünetet iktatok be az útvonalba. Kőbánya-Kispesten a megszokott bodegához járulok, kérve a szokásos feketémet ohne cukor, némi tejszínnel. Míg az áhított élvezeti cikket cseppfolyósítják számomra, jobb híján szemügyre veszem a kiadópultra állított mérlegen árulkodó cetlit, mely közérdekű információt hirdet. A mustra eredményeként az alábbiakat:
Szatyor (ez a főcím tehát)
kicsi: 5 Ft
nagy: 10 Ft
Ezzel aztán vége is a lajstromnak. De nem addig a'. Lelki szemeim előtt máris tüzes betükkel odaróva jelenítődött meg a hiányzó harmadik sor:
vén: mi fizetünk, csak vigye
Akárcsak az életben. Mert jó a csoroszlya a földeken, nem vitás, de már ha az emberrel egy fedél alatt kerepel naphosszat, úgy kurvára nem kóser. Tudnék mesélni...
-----
És ha már egyszer busz meg utazás – felrémlik nekem, mi módon is szegte kedvét egy Volánbusz-járat rangidős sofőrje a maga járművén az önfeledt polgári hulladék-elszórásnak. Méretes matrica hirdette az utastér felé, miszerint:
"Az intelligens ember nem szemetel, a többinek meg TILOS!"
Találó.