Franckarika

Miniszterelnökünk, aki legalábbis mindentudói rangra emelkedett, még a célszalag átszakítása előtt befogva így Istent, ugyancsak figyelemre méltó kijelentésre ragadtatta magát a minap. Arra a – szerinte – képtelen vádra, hogy eminens pártpolitikai szempontok alapján kerültek volna elbírálásra a nemzeti dohányboltok koncessziójának pályázatai, azzal vágott vissza, hogy ha ők – mármint a Fidesz – ténylegesen hatalmi pozícióból diktálva presszionálták volna a döntésben hivatott testületeket, illetve személyeket, akkor egyetlen baloldali érzelmű/elkötelezettségű állampolgár sem nyerhetett volna. Holott százával nyertek, állítja, így aztán a politikai ráhatás, kézi vezérlés felvetése e témában (is) provokatív és abszurd.

Elszólta magát, szemlátomást a nagy bizonykodási hév elragadta, szóval óvatlan volt. Egy korabeli viccel vázolom, miért is. Az adoma szerint a rakétaválságot követő enyhülési politika jegyében találkozik egymással Kenedy és Hruscsov. Miután átrágták magukat a diplomáciáik által gondosan előkészített témákon, Kenedy megemlíti a szovjet pártfőtitkárnak, hogy értesüléseik szerint a Szovjetunióban a cári viszonyokhoz mérhető megkülönböztetés sújtja az ott élő izraelita vallású embereket. Hruscsov felfortyan: Ugyan már, elnök úr, micsoda badarság! Már hogy a fenébe különböztetnénk mi meg hátrányosan a zsidóinkat?! Ékes bizonyítéka ennek, mármint hogy mennyire megbecsültek ők odahaza, hogy például a leningrádi szimfónikusokat alkotó zenészek negyvenkét egész háromtized százaléka zsidó. Hát diszkriminációra utalna ez? Mondja csak, elnök úr – folytatja egyazon lendülettel Hruscsov –, önöknél, teszem azt a new yorki filharmónikusoknál, hány százalék a zsidó származású? Mire Kenedy magasba rántja a szemöldökét és széttárja karjait: Mit tudom én...

Hacsak tehát a nemzeti dohányboltok koncessziójára kiírt pályázatban nem szerepelt az a rubrika, hogy Ön, tisztelt pályázó, milyen politikai párt vagy irányvonal tagja, illetve szimpatizánsa, akkor bizony a fenti vicc alapján megfejtendő kérdést képez az a dilemma, hogy Orbán Viktor, felelősen nyilatkozó miniszterelnökként, vajon honnan veszi azt az adatot, esetleg csupán becslést, miszerint a nyertesek között százával akadnak baloldaliak is? Talán az e téren kompetens szolgálatai ezt így jelentették neki, vagy holmi lista alapján személyesen ő maga ellenőrizte mindet?