Március tizenötödike van. Tegnapi nappal A Fidesz, valamint parlamenti pártszövetségese és egyben koalíciós társa, a kereszténydemokraták benyújtották, végre nem egyéni képviselői indítványként, ami rendkívüli stílusérzéküket dicséri, hazánk új alaptörvényének tervezetét, melyet az ünnepek múltával terv szerint letárgyalnak és megszavaznak, legkésőbb jövő hó huszonötödikéig.
Nincs az megkésett törvénykezés, ami károsabb lehetne egy elhamarkodottnál.
A megkésett esetében a még hatályos szabályok és a józan ész, a bevett gyakorlat pragmatizmusa ideiglenesen, de olykor még tartósan is kisegíti a napi ügymenet gubancait oldozgatókat, egy elhamarkodott ellenben mindezek ellehetetlenítését és további gúzsba kötését okozza.
A most az alkotmány szintjére emelni kívánt alaptörvény tervezetének több pontját ragadom ki a szövegből, és kommentárként más művekből, még a Fidesznek az államra vonatkozó strukturális vízióinál korábban születettekből idézek bizonyos szakaszokat, olykor egész bekezdéseket. Úgy hiszem, az összevetés, illetve a párba állítás kontextusa magáért beszél majd. Tükrözi e tárgyakban alkotott véleményemet anélkül, hogy azt bővebben magyaráznom kellene. Lássuk hát.
1, Jelen alkotmánytervezet megtartja a már korábbiban is megszövegezett, a magzati élet alkotmányos védelméről szóló pontot, leszögezve abban, hogy a már csírázó életet annak fogantatásától kezdve az élet tényéből fakadóan védelem illeti. Ami, mivel a szöveg egy másik pontja leszögezi, semmiféle alsóbb hierarchiájú jogszabály (pl. törvény) sem lehet összeütközésben az alaptörvénnyel, érdekes kérdést állít elénk, mint azt korábban felvetettem már, az épp hatályos, a művi abortusz szabályait elrendező törvény dolgában is.
"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be,
hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy ember ne találja ki, mi következik."
(Préd 7, 14)
"...és a bűn nem menti meg azt, aki elkövette."
(Préd 8, 8)
2, Megújulásra szánt – vagy pont hogy arra ítélt – alkotmányunk továbbra is érvényben tartja a korábban még átmenetinek mondott intézkedést, az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítését, megtartja továbbá a gyermekek után adandó szavazati jog kiterjesztésének javaslatát, míg a törvényhozást ellehetetlenítő jogosítványokat biztosít a Költségvetési Tanácsnak és az államelnöknek. Szól vízről, flóráról-faunáról, tiszta levegőről, miközben elveti az eddigi ombudsmani rendszert, köztük a jövő nemzedékéét is, cserébe egyetlenegyet tart meg, ám az adatvédelem feladatát külön hivatalba koncentrálná.
Majdan megalkotandó vagy épp pontosítandó sarkalatos törvények hatáskörébe utal eleddig alkotmányi szinten szabályozott kérdéseket, miközben hatalmi átrendeződést generál a végrehajtó hatalom javára.
Nemzeti Hitvallásként aposztrofált előszavában az új alaptörvény nemzeti önmeghatározásunkat régmúlt koroknak régtől fogva meghaladottnak tetsző, alkotmányjogi értelemben indifferens felfogására vezeti vissza.
Annak tudatában, hogy jelen tervezetnek kizárólag ők, a törvényhozásban a jelen állapotok szerint monolit többséggel bíró kormánypártok az ihletői, vonták volna ők be ennek a normaszövegnek az előkészítésébe a szavazati ellenpólusként ab ovo súlytalan ellenzéket is, hogy részvételükkel demonstratíve legitimálják azt, amibe érdemi beleszólásuk amúgy sincs. Felkérés volt ez arra, hogy blamálják egy kissé magukat a kormánypártok elképzelte ország- és nemzetkép megformálásának és életbe léptetésének atavisztikus mellékízektől sem mentes komédiájában. Ők nem álltak kötélnek, ezért a jobboldalinak mondott véleményformálók körében taktikázó, hovatovább nemzetellenes senkiháziakká lettek. Ezen körök érvrendszere általában a legalpáribb kifejezések halmozására és tényekkel, percepciók felidézésével könnyedén kikezdhető elméletekre szorítkozik.
A szélsőséges hangvételű, valami homályos okból nemzetinek mondott sajtóban és a szintén e tábort erősítő véleményformálók körében az a módi járta és járja mind a mai napig, hogy tisztán kivehető összefüggéseket célirányos elméletgyártással és -hangoztatással kiváltva becsmérlik inkább az ellenvéleményt formálókat, szót ejtve így szinte mindenről, kivéve bármi, a kérdés tárgyát érintő faktumot.
"Lealacsonyodott a nyelv.
A szavak és a dolgok kapcsolatának hétköznapi felfogását úgy változtatták meg, ahogyan azt egyes emberek jónak látták.
A meggondolatlan vakmerőséget kezdték a párthoz való bátor hűségnek tekinteni.
A józan habozást pedig álcázott gyávaságnak.
A mérsékletet a férfiatlan gyöngeség álcájának.
Az a képesség pedig, hogy valaki képes egy kérdést minden oldalról átlátni, azt jelentette, hogy az illetőt bármiféle cselekvésre tökéletesen alkalmatlannak nyilvánították.
Az igazi férfi ismertetőjegye a fanatikus heveskedés lett, az óvatos fontolgatás pedig csak átlátszó ürügynek számított a kötelességmulasztásra.
A forrófejűekben bíztak meg, azok pedig, akik szembeszálltak velük, gyanússá váltak.
Akinek sikerült bármiféle összeesküvést szőnie az ellenség háta mögött, okos és intelligens férfi lett, aki pedig fölfedezte az összeesküvést, mielőtt megérett volna, még ravaszabbnak számított.
Másfelől viszont, ha valakinek nem volt ínyére az összeesküvés, azt a pártegység rombolójának és gyávának bélyegezték, aki megijedt az ellenzéktől.
Röviden: éppoly dicséretre méltó lett elsőként odacsapni valakinek, aki esetleg rosszat tehetett volna, mint denunciálni valakit, akinek esze ágában sem volt rosszat cselekedni.
Fontosabbá vált bosszút állni valakin, mint soha el nem szenvedni azt a sérelmet, amely bosszút követelt.
Az álnoksággal szerzett győzelem a felsőbbrendű ész címére jogosította fel azt, aki kivívta.
A gazfickók túlnyomó része inkább volt kész arra, hogy okos gazembernek nevezzék, mintsem becsületes együgyűnek. Az előbbivel büszkélkedtek, az utóbbit szégyellték.
Mindezeknek a bajoknak az uralkodni vágyás volt az oka, amelyet a kapzsiság és az ambíció inspirált.
(...)
Az előremenetelért folytatott harcokban semmitől sem riadtak vissza, akár igazságtalan elítélő ítéleteket kellett hozniuk, akár erőszakos cselekedetekkel kellett felülkerekedniük, hogy jóllakassák a pillanatnyi gyűlölködést.
Ami a mérsékelt nézeteket valló polgárokat illeti, akik egyik párthoz sem tartoztak, azokat mindkét fél pusztította, vagy azért, mert nem voltak hajlandók közös ügyet vállalni velük, vagy puszta féltékenységből, amiért még mindig élnek.
(...)
És általában az alantasabb értelemmel rendelkezők voltak azok, akik nagyobb erőt mutattak, fennmaradtak és győzedelmeskedtek.
Az ilyen emberek merészek és tettre készek voltak, ellenfeleiket viszont, akik föltételezték, hogy szükségtelen harc árán kivívni azt, amit józan ésszel és tudással is meg lehetne szerezni, óvatlanul támadták meg és könnyedén pusztították el, így azok nagyobb számban vesztek el.
Az emberi természet, amely a törvények felett most diadalmaskodott és hozzászokott ahhoz, hogy akár a törvények ellenére is rosszat műveljen, nagy gyönyörűséggel mutatta meg, hogy szenvedélyei kormányozhatatlanok, és hogy mindannak ellensége, ami nála magasabb rendű."
(Joseph Heller: Képzeljétek el; Szilágyi Tibor ford.)
3, Most benyújtott alaptörvény-tervezetükben visszahozni, illetve feleleveníteni kívánják a Kúria, a vármegye, a járások intézményi elnevezését, illetve területi kialakítását. A későbbiekben csökkentendő létszámú országgyűlés kapcsán átszabják majd a választókerületek határait is, vélhetően a részükről eddig is tapasztalt visszafogottsággal és korrektséggel. Felemlegetik még az iratban a Szent Koronát is mint egy a polgári törvénykezésnél magasabb rendű jogfolytonosság szimbólumát.
"PHILAMINTE (a jegyzőhőz)
Nem változtatna tán valamit nyers irályán?
Az okmány stílusát zengzetesbnek kivánnám.
JEGYZŐ
Nagyon jó stílus ez, elmenne az eszem,
Ha csak egy betüt is változtatnék ezen.
BELÍZA
Ah, mi barbári mód szegény honunk szivében!
Kérnem kell mégis a műveltség szent nevében:
Tallér s garas helyett írja át mielébb
Talentumokba a hozomány összegét,
A keltezés pedig Idus legyen és Kalenda.
JEGYZŐ
Én?! Már csak nem leszek a félvilág bolondja.
Ha megteszem, minden kollega kiröhög."
(Molière: Tudós nők; Illyés Gyula ford.)
4, Az Alkotmánybíróság kompetenciájának költségvetést és adókat érintő kérdésekben történő megszorítását, mikor az éppen hatályos alkotmánnyal deklaráltan ellentétesnek bizonyult intézkedéseiket az említett testület hatálytalanította, jelen tervezet továbbra is magában foglalja. Elkövették ezt, és most készülnek érvényben is tartani pont azzal az Alkotmánybírósággal szemben, melynek ítéleteibe korábban oly sokszor kapaszkodtak, és amely testület jogértelmezési permanenciát képviselt, midőn határozataival finomította, értelmezte és idomította azt a törvényi környezetet, mely a most hatalmon lévőknek nem is kevéssé a kezére játszott, miközben az ország újkori történelmének leghosszabb, alkotmányosan is kielégítő időszakát hozta el.
"Szókratész túlélte a harmincak törvénytelen uralmát, szabadon járt-kelt a városban és megmaradt Szókratésznak, bár egyszer bevitték és figyelmeztették.
Khariklész a zsarnok Kritiasz elé vitte, aki semmit sem szólt azokról az időkről, amikor ők ketten még barátságos viszonyban voltak, és amikor Kritiasz még mint fiatal ember mindenfelé követte Szókratészt a városban, hogy mindent megtanuljon tőle, amit csak tud.
Egyet megtanult: vitatkozni.
Amit nem tanult meg, az az volt, hogy a vitának nem a vita a célja.
Van egy törvény, mondta Kritiasz, amely megtiltja a szavak művészetének gyakorlását.
Szókratész nem tudott erről a törvényről.
- Éppen most hirdetem ki - mondta Kritiasz. Kifejezetten Szókratészt tartotta szem előtt, amikor beiktatta a törvényt."
(Joseph Heller: Képzeljétek el; Szilágyi Tibor ford.)
5, A Fidesz egyik zseniális jogi elméje, bizonyos Dr. Balsai István indítványára nem is oly rég törvényt alkottak jogerős bírósági ítéletek semmisségét kimondandó, olyanokét, melyek a 2006. évi budapesti, őszi zavargások ügyében születtek, és amelyek esetében a verdiktek kizárólag rendőrségi állományban szolgáló tanúk vallomására épültek. A jogállam egy újfajta értelmezésének eklatáns megnyilvánulása volna ez a jogbiztonság szempontjából éppúgy, mint a végrehajtó hatalom játékterének az igazságszolgáltatásétól történő elkülönülése tézise felől vizsgálva, amely viszont nem közhatalmi tényező. Mint indokolták, az emberek igazságérzetét kiszolgálandó hoztak ilyen jogszabályt.
"A korábbi demokráciában, emlékeztette őket továbbá, őreá került a sor, és neki kellett elnökölnie a népgyűlésben azon a napon, mikor a népgyűlés tagjai egyhangú szavazással halálra kívánták ítélni azt a nyolc hadvezért, akik az arginuszai tengeri csatában győzelmet arattak (...).
Az athéni alkotmány tiltotta a csoportos ítélkezést.
Az emberek dühösek lettek, amikor Szókratész nem volt hajlandó szavazásra bocsátani ezt a törvénytelen indítványt, és harsogva követelték letartóztatását. Felháborítónak vélték, hogy egy szabad társadalom polgárainak nem engedik meg, hogy többségi szavazattal bárkit megöljenek, akit csak akarnak.
Másnap másvalaki elnökölt.
A hadvezéreket együttesen vád alá helyezték és kivégezték."
(Joseph Heller: Képzeljétek el; Szilágyi Tibor ford.)
Részemről tehát, túl ezeken az itt idézetteken, no comment.
