Egyiptom – 2011 januárja.
A maga tankönyvekbe foglalt formájában bomlik ki szemünk láttára, elégedetlenségből miként lesz megmozdulás, abból felkelés – lázadás akkor majd, ha komplett katonai alakulatok átállnak a harcolókhoz –, abból pedig alighanem forradalom. Neadjisten polgárháború. Mert Mubarak ragaszkodik a hatalmához, ami számára alighanem elveszett már. Szinte mindenki tudja, belátta már e tényt, egyedül ő nem. De hát tulajdon szemén a hályogot az ember mindig is utolsóként észleli.
Kell a vér, anélkül nem megy. Indikátor ez és katalizátor egyben. Az ember is csak élőlény, míg halála hozza az életet.
Mubarak azért küzd most, amit nincs módja már kiharcolni. A tűrésért, a megtűrésért. Vesztésre áll. Győzelemre tör. Miközben hatalmát óvja, lassan az élete a tét.
"A politika mindig a lehető legésszerűbb megoldást választja, de csak miután minden más lehetőséget kipróbált."
