Egy az Index.hu-ra linkelt, amúgy az it.news.hu-ra mutató hírben a következő értesülés szerepel: egy férfi Ausztráliában, elkötve a kölcsönzőből az annak gépparkjában lévő két páncélozott csapatszállító jármű egyikét, ledöntött azzal vagy hét mobiladó-állomást, csak mert valami zavaros koncepciója volt arról, hogy mikor ő a cégnél szerelőként dolgozott, a sugárzás helyrehozhatatlan károkat okozott az agyában.

Tettére tekintettel, ez egyáltalán nincs kizárva.

Namármost. A sztori felkonferálását kissé bulváros túlzással egyengették a megtörténteknél hangzatosabbra, mivel azt "Tankkal állt bosszút a mobilszolgáltatókon" címen propagálták. El kellene dönteni, mégis mivel is indult szerelőnk csatába. Egy tank (tehát: páncélozott és löveggel ellátott harckocsi) ugyanis nem csapatszállító jármű, soha nem is volt az. Másodsorban meg: a meglovasított és az öntevékeny romboláshoz használt jármű tulajdonosa, a kölcsönzőtelep vezetője úgymond "nem dühös a férfire", épp csak azt bánja, hogy nem volt az így igénybe vett páncélozott micsodára kötve biztosítás. Nos, ami a szót, vagyis a "férfit" magát illeti, a napjainkban dívó félreragozási metódus alapján gyártanak belőle eleve magas hangrendűként kezelt főnevet, ugyanis nem az. Vegyes hangrendű, toldalékolása pedig rendhagyó. Rendre mély hangrendűeket kap: férfira, férfitól, férfival, férfinak stb. Ugyanis, bár a nyelv egyszerűsödése folytán a domináns hangzót ma már elhagyjuk a szótest végéről, a főnév teljes alakja "férfiú", s ragozása ennek a mély hangrendű magánhangzónak a figyelembevételével történik.

Hogy pedig vegyes hangképéből az utolsó, mély hangrendű hangzó a meghatározó, azt híven bizonyítja a nem ragozott, hanem képzett forma, noha a (jelen állapotában) magas hangrendűként kezelt szó esetében az ehhez passzítható változattal kellene a nyelvnek dolgoznia – és mégsem azt teszi. Férfias – és nem férfies (vö.: nő – nőies), férfiatlan – s nem pedig férfietlen (vö.: nőies - nőietlen), valamint, noha nem képző: férfiak – s nem férfiek vagy férfik. Férfiúias, férfiúiatlan alakját őrzi ennek így, még egyszerűsödött formájában is tovább a magyar. Szó mint száz: a "férfi" általános főnévnek valahány ragozott alakja mindig a mély hangrendű megfelelőt kapja toldalék gyanánt. S még csak olyan sok csodálkoznivaló sincs ezen. Tudniillik ezt tudni illik. Mivelhogy – micsoda kézhez álló mankó az elmének – még iskolában is tanítják.