Franckarika

Alszom békén, ami megszokott jelenség nálam. Mármost: vagy baszottul tiszta a lelkiismeretem, vagy nincs is ilyesmim egyáltalán. Majd egyszer lelkiismeretesen kibontom ezt a dilemmát – már ha leszen hozzá kedvem. Mindegy. Álmomban viszont egy jókora tanári asztal körül álltunk: én, Földesy Petya, Kurdi Peti, Békési Laci, és egy méretes kartonlapdarabra írt mondatomat vitattuk, elemeztük, bizonygattuk-cáfoltuk, mely szó szerint így festett:

"A sötétségről még a fény sem vall."

Már álmomban is rohadtul meglepődtem ezen, mert akár Einstein állandóira gondolok, akár filozofice közelítem a tézist, döbbenetes szilárdan megáll, holott valójában ellentmond. Igazi mentális ramazuri ez, tökéletes ambivalencia.

Petya vitte a szót - az emberre magára vonatkoztatott kérdéssel igyekezett cáfolni, amire én rövid töprengést követően kétélű ellentételt fogalmaztam meg (sajnos nem emlékszem már rá szó szerint), azzal vágva vissza. Szemöldöke a homlokára futott, mikor rádöbbent, hogy az általam feltett ellenkérdés valójában fogós egy csapda. Felelni bár én sem tudtam volna rá akkor, ám szemlátomást ő sem tudott, és épp ez volt a lényeg. Laci talán tudott volna, viszont ő fölényes-sokatmondón mosolygott csupán, Kurdi Peti pedig nagy műértéssel figyelte polemizálásunkat, az állát dörzsölve kitartóan. Aztán hogy dűlőre jutottunk-e végül vagy sem, az így ébren már nem rémlik, noha lehet, hogy igazából nem oszt már és nem is szoroz.

Csínján a szavakkal. Minden egyes mondatnak minden egyes szava megfelelő helyen kell álljon a szórendben - pláne mikor jól tudottan élére állítok valamit -, ami a magyar grammatikában egy gyakorlatilag teljesen kötetlen szisztéma, s az írott szöveg értésében ekként a hangra át nem vitt mondandó voltaképpeni hangsúlyozásának szerepét viszi.

Hangok, hangegységek maradhatnak ki az élő beszédből, olykor kétségessé téve a közlés eredeti szándékát, pontosabban azt, hogy célt érjen. Hisz' nagyon nem mindegy ám, hogy valami átható avagy látható volna, hogy tehát penetráns az, illetve vizíbilis. Szójáték, naná, bár ezzel az erővel akár még komolyan is vehető. Mert tényleg nem mindegy. Többnyire persze jól kivehetően penetráns inkább, sajnos. Kortipikusan.