Mint látom, meglehetős régen írtam ide. Okkal maradtam ki. Két boldog évet adtam egy tüneményes asszonynak és a szerelemnek, és ő ezt két csodálatos évvel viszonozta. És véget ért. Elképesztő, elkeserítő – és banális. Vajon hány tízmilliószor esett ez már meg fajunk rövidke történelmében? S hány tízmillió elhagyott sírta el ugyanezeket a könnyes szavakat, hogy: miért?
Nincs válasz.
