- „Amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tedd másokkal.”
Íme a mai, keresztény szabadságnak titulált miniszterelnöki maxima, dióhéjba préselve. No meg ehhez még:
- „a hegyen épült város” képe, csak hogy tőrőlmetszetten biblikusnak tetsszék.
Hát nem tetszik valami nagyon annak.
Visszafelé haladva az idézettekben: A porfírból, lazúrból és alabástromból épült város a hegytetőn az maga Krisztus és az ő Igéje. Hogy annak mennyi köze lehet az ún. közélethez meg direkt politikához, azt a Mester egész világosan kifejtette az adódénár mibenlétének megokolása kapcsán. Mivel az emberi természet azóta sem változott, ahogyan jó eséllyel Isten természete sem, tán maradjunk annyiban, a hit és a politika relációja sem lett egyszeriben záródó ollóvá.
Ami meg a magasztos fenti, indító gondolatot illeti, az ő szemszögéből legalább annyira szemléletes és találó, mint amennyire árulkodó: ők valóban nem cselekszenek olyan dolgokat (naprimér nem segítik a rászorulókat, az elesetteket, nem szöszölnek morális problémákon vagy vesződnek holmi jogszerűségeken), melyeket magukkal kapcsolatban sem szeretnének megélni és/vagy megérni, azaz: nem óhajtanak semmiben rászorulókká lenni, azért lopnak és síbolnak oly rendületlenül, ahol meg ez nem megy, ott rabolnak; és olyan rendszert építenek maguk köré – amit aztán valami sajátos elv mentén országnak neveznek –, amely struktúra kizárja, hogy velük kapcsolatosan bárki morális elvekkel hozakodhasson elő, vagy bármi ügyükkel összefüggésben jogi vonalon kutakodhasson, netán számonkérhessen.
Orbán tehát végtére is igazat szólt.
Épp csak nem igazak módjára. És az jókora különbség.
