Franckarika

Ez a patikamérlegen kiegyensúlyozott cinizmus diadala, némi reálérzékkel keverve. Vártak türelmesen, míg el nem dől, ki bír itt rapid és könnyen érvényesíthető erőfölénnyel. Ez a szerep végül Kadhafinak jutott. Most a Nyugat a maga legdicsőbb napjait idéző tempóban reagált, és a már kivéreztetett forradalom segítségére siet, mikor is azt kiáltja világgá, hogy eddig s ne tovább. Azaz egyúttal – e pillanatokban is – biztosítja a diktátor számára, hogy a maga belátása szerint végezzen az ellene felkelőkkel, de azért a humanitárius szempontokat is messzemenően érvényesíti tulajdon, a szabadságjogok tekintetében kissé háklis közvéleménye előtt, midőn repüléstilalmi övezetet hirdet Líbia felett, igaz, mire ezt érvényesíteni indulnának meg a brit és francia vadászgépek, a forradalmárok kezén már csak Tobruk marad. Esetleg. Szóval ki van ez találva, mint a mesében az egyszeri lány esetében: hoztam is ajándékot meg nem is. A felkelők bizton felszabadulnak Kadhafi elnyomása alól, ez garantálható, mert ő egyelőre szabadon ténykedik, katonái ezekben a percekben is rohamléptekkel nyomulnak Bengázi centruma felé, a harcban nem kegyelmeznek, a foglyoknak nem irgalmaznak, ebben legalább annyira konzekvensek, mint az ENSZ BT a maga cinikus, jól kiszámított impotenciája terén. A szabadság immár a Nyugat által is garantált formájában köszönt most Líbiára. A halottak ugyanis mind szabadok.