Franckarika

"Ha a génmódosított növények alapvetően károsak lennének, már csődbe mentek volna a fejlesztő cégek a perekben. A biotechnológia ipara azonban virágzik, és fejlődik – írja genetikai szakértőnk, aki most néhány ellentmondást tesz helyre." (lásd: http://divany.hu/Eletmod/a-genmodositas-nem-az-oerdoeg-mve)

Namármost. Ebben a kezdettől csorba, vélhetően érvelésnek szánt állításban sok minden rejtezik, épp csak logikus magyarázat nem. A szezont és a fazont nemhogy keveri, de egyikből kísérli meg levezetni a másikat. Hogy egy újonnan kifejlesztett, eleve tömegméretű termesztésre (termelésre), azaz nyilvánvalóan piacra szánt, vagyis akkor profithozammal kalkulált termék (növény) mint innováció káros-e környezetvédelmi szempontból, káros-e egészségügyi vonatkozásaiban, erre a kérdésre nem ad adekvát választ, hogy dehát ha így lenne, már rég csődbe mentek volna a fejlesztő cégek. Ez maszlag, félreduma, hamuka, nem okfejtés.

A fegyvergyártók, -fejlesztők, illetve -kereskedők sem mennek soha csődbe, mióta világ a világ, holott a homo sapiens létezésének specifikumát a célirányos gyilok éppúgy kimeríti, mint a mindennapi kaja követelménye. S mégis.

Az említett cégek akkor mennének csődbe, ha nem bizonyíttatnák lépten-nyomon tőlük korántsem független, általuk felkarolt vagy épp a legkülönbözőbb módon dotált szakemberekkel, hogy voltaképp ártalmatlan hókuszpókusz az, az emberi életminőség jobbítása csupán, amit művelnek. Hogy veszélytelen, mikor a tönkölybúza bizonyos szekvenciáival "kisegítik" a kukoricát, áldás háramlik abból az emberiségre, még az e vonatkozásban erős kételyeket tápláló, alighanem megtévesztett hányadra is. De ha már az almahéjú, barackmagvas, birsillatú ringlóról kezdünk álmodozni, csak érdemes megkérdezni, félhalkan bár, de nem túl félénken: kezüket csókolom, a természet, amely temérdek kombinációs lehetőséget nevelt ki, épített fel és juttatott a csúcsra a maga komplexitásában, miért is nem "időzött el" pár tíz-, százezer, illetőleg millió éve már ezeken a keresztezéseken, melyeket az atomkor felelős tudósai méltóztatnak most nyélbe ütni. Jamie Lee Curtis sokatmondó, lesújtó arckifejezése és felháborodott, egyszersmind gúnyos hanghordozása rémlik fel előttem, hogy most erről írok, midőn Kevin Kline a Fészkes fenevadakban némiképp értetlenkedve magyarázza neki a reklámokkal agyoncicomázott vadállatok láttán, hogy de hát ez az üzleti fogás ez ideig még senkinek nem jutott eszébe. J. L. Curtis megperdül és odavágja a rendületlenül csak utána ácsingózó, pénzéhes arszlánnak: "Na vajon miért nem?!"

És tényleg. Miért is nem láthattunk a máskülönben oly bőséges kínálati felhozatallal büszkélkedő, Darwin széles körben polgárjogot nyert evolúciós tana és kiválasztódási elmélete alapján oly végtelen kísérletezőnek lefestett és akként is magyarázott anyatermészettől efféle produktív kutyulást? Tűnődtem a válaszon magam is eleget, de mert nem piacra dolgozom, s mert eredményeim tudományos elismertségének mondatzáró elemeként nem holmi felduzzasztott bankszámla a pont, alighanem megleltem a fentebb vázolt dilemmára az egyetlen elfogadható feleletet.

Mégpedig. Csak mert a természet kísérletező kedvének közepette is ezerszer józanabb instanciának bizonyul az általa betöltött élettér egészéhez mérten, százszorta mértékletesebben áll az életnek a mánál jóval messzebbre hatóan intakt voltához, mint teszi ezt néhány szárazon eredményorientált, hiúságtól és a bármiféle pénzügyi befolyásoltságtól eleve mentes ember, kiknek kontrollját – szakmailag – szintén abszolút korrekt és minden elfogultságtól ment', tökéletesen objektív szemléletet valló emberek látják el, s buzdítják őket holmi piaci viszonyoktól és azok alakítóitól megkérdőjelezhetetlenül elszigetelt kísérletekre, fejlesztésekre és publikációkra. Hát ezért, nagyjából. Mert ugye a fejlődés, nemdebár. Aminek e földön soha nem volt köze sem pénzhez, sem hatalomhoz, sem hiúsághoz, sem felelőtlenséghez. Nem, nem, a világért sem.

És pont ez az, amit én is mondok, vagy inkább hiányolok: hogy a világért sem.

De akkor ugyan miért?