Kiss Ernő rendőrtábornok a mai szép reggelen azon kapta magát, hogy már megint az érdeklődés homlokterébe nyomult. Autója meg egy másikénak a farába. Hmm, kimondottan meleg helyzet lehetett, még jó, hogy esetünkben csak kocsikról van szó.

Kiss főközeg most újságszerte háborog, és mellé koncepciót gyárt. Mindenekelőtt leszögezi, hogy ő aztán minden terhére rótt vétségben ártatlan. Hát ez csak természetes, akár a test szükségletei. Ez az esetében bizonyításra sem szoruló tétel volna hát a kiindulási pont, ergo a kályha. És hiába is próbálnak meg egyesek befűteni neki, siker e törekvésüket nem koronázza, hirdeti Kiss, mivel az ő renoméja nem kikezdhető. Hát az már tényleg nem — ebben egyetértünk. Rendkívül jól pergő nyelvével Kiss tábornok ezt követően azt a tökig valószínű szcenáriót vázolja az ő szolgálati ügyei iránt érthetetlen módon ily felfokozottan érdeklődő köznek, hogy azon a bizonyos iccakán elvetemült brigantik lovasították meg autóját, majd, folytatja egyazon lendülettel a tényfeltárást, valami átkozott hasonmást ültettek a volán mögé, aki aztán egyenest belehajtott abba a másik személygépkocsiba, majd meg elszelelt onnan. A cél nyilvánvaló, azt legalábbis a gyakorlott zsaru szimata eltéveszthetetlenül kiszagolja: bizonyos bűzönői körök pézécték ki maguknak a derék főrendőrt, s ily módon akarnák őt, a törvényesség egyik messze földön jegyzett élharcosát most ad acta tétetni.

Micsoda hőstörténet, istenem, már-már ballada. Már csupán egy erre csellengő kobzost kéne keríteni hozzá, aki ezt aztán lantot pengetve megénekelné. Hősköltemények vallanának róla, s szerte az országban közszájon élne a sztori, amint Kiss Ernő, az angyalföldi dalia, a váci úti hős, testi épségét sem féltve, öldöklő küzdelembe ront, hogy délceg termetével a sötét alvilág ellene fenekedő hatalmainak az ő személyes bátorsága láttán ugyancsak megriadt és szétzilált sorában törvényes rendet vágjon.

Ez olyan szép, istenem, hogy szinte poéta után kiált.

De mivel Kiss tábornok épp hogy az a típus és alkat, akit Horn Gyula legelébb is azért nyomott anno a csúcsra, mert végre talált egy még magánál is stöpszlibb muksót, s ennek módfelett (vagyis inkább: léc alatt) megörvendett, imigyen jutalmazva a delikvenst — hát ezt a dalia-verziót máris egy jó vastag cerkával kihúzhatjuk a forgatókönyvből. No nem a tábornokéval, ne-eem: az másra van hitelesítve... Miután pedig a hőst nem tupírozhatjuk, marad a cselekményszál boncolgatása, életszerűvé föstése. Ámde ez sem egy egyszerű menet, mindjárt meglátjuk.

Mindenekelőtt baj van a história alapját képező feltételezéssel. Ez abból a meghökkenésig ható fikcióból nőné ki magát — szemben a derék főszereplővel, akinek erre semmilyen viszonylatban semmiféle esélye sincs —, hogy Kiss tábornok, Angyalföld rendőrpotentátja valami olyan csúcsember volna, akit érdemes a szervezett bűnözésnek célkeresztbe fognia, rá lődöznie, még ha csak egyelőre képletesen is. Ez a félelmes féltörpe ugyanis legfeljebb ha egyszemélyes vízágyúnak alkalmas, mint azt egykor oly briliánsan bizonyította, igaz, ehhez előtte vagy félórán át itatni kell, azaz bevethetőségi akciórádiusza erősen idő-, csomózási technika- és pelenkafüggő. Ezt a verziót tehát szintúgy elvethetjük, de legalábbis erősen halványítanunk kell a forgatókönyvben képviselt hangsúlyát tekintve. Bármi közrendbeli folyó ügyre hogy Kisst kell rászabadítani, az kétségtelennek tetszik, viszont mindenhová azért még őt sem lehet becsatornázni. Holott nem ártana.

Ami pedig az éjszakában helyette száguldozó alteregó ötletét illeti, Kiss tábornoknak jókora adag önuralomra lehetett szüksége ahhoz, hogy ezt a szöveget legalább látszatra komolyan előadja. Hogy megóvja magát holmi kellemetlen látszatoktól, előtte talán még brunyált is egy kiadósat. De még így is rizikós lehetett. Biztos tudomásunk van ugyanis arról, hogy életében legalább egyszer már nézett tükörbe. Akkor meg... Bár a természet kedveli a tréfákat, tény, s parabolába hajló csínyei ismertek mindannyiunk előtt, na de Kiss főközeghez arcban hasonló merényletre valószínűleg még a mégoly tréfás kedvű anyatermészet sem ragadtatja magát egynél többször. Szerintem. Szóval ez is, mármint hogy e Földön akár csak egyetlen hasonmása is lehetne neki, meglehetősen valószínűtlen, hogy azt ne írjam már: életszerűtlen feltevésnek hat. És különösen annak, mikor azt feltételezzük, hogy az illető épp Pesten lődörög.

Marad akkor végső megoldásként az, hogy egy a tábornokkal alkatra azonosnak tetsző haramiát a szervezett bűnözés, minek a fickó nyilván zsoldjában áll, arra késztetett, hovatovább kényszerített — mert tekintettel a másolni kívánt fizimiskára, ezt csakis erős és hatásos presszióval lehet egy magára valamit is adó maffiatagnál elérni —, hogy maszkírozza arcát a Kiss tábornokéhoz megszólalásig hasonlóra, majd úgy exponálja magát egy kitervelt karambolban, a pesti éjszakában. Mondjuk a pesti éjszaka, gondoljunk bármit is felőle, sem elég mély és sötét depresszió az élet menetén ahhoz, hogy a földi létet azonos téridőben két Kiss tábornok terhelje — mégis a poén kedvéért tegyük fel, hogy erre a rejtélyre nincs más megoldás: valaki fogta magát, és orcáját Kiss Ernővé sminkelve akciózott. Az elmélet ott bicsaklik, hogy bár minden tiszteletem a maffiáé, én személy szerint nem tudok olyan keresztapai szemöldökfelvonást, feltétlen engedelmességre felesküdött emberében való csalódottságának annyira lejtmenetbe fordulón, oly vészterhes hangsúllyal nyomatékot adó nagyfőnököt elképzelni, ami, illetve aki arra tudna egy ép lélekkel bíró bérgyilkost, drogcsempészt, vagy egy tisztes leányfuttatót kényszeríteni, hogy az akár csak fél perc erejéig is Kiss Ernőnek látszódjék, ha már a pazarlón bőkezű anyatermészet ettől ab ovo megkímélte.

Az angyalföldi utakat járni — mely sikátorok hol vannak már a macskakőtől! — így hát még ma sem veszélytelen. Mióta az Úristen és Kádár János egyaránt levette óvó kezét a kerületről, csapás csapás hátán éri. Emitt hajdani gyárépületeket bontanak, tovább rombolva a már csak nyomokban kimutatható proletáregységet, amott plázák, bankok, multiverte bevásárló hodályok teremnek elő a földből, de mintha ez sem volna elég: Kiss rendőrtábornok is e körzetben végzi áldásos tevékenységét. Hiszen szükség van rá, na. Vagyis akkor a szükségét végzi. A köznek. Vizel mindannyiunk helyett, mindannyiunkért. Hajrá. Már egy fokkal jobb ez annál, mint mikor vígan autózik. Akkor ugyanis vélhetően nem kezd ehhez a mostanihoz hasonló magyarázatokba. Folyékonyan...