Franckarika

Az OMV nem adja fel. Értelmetlen, nemkülönben szokatlan is lenne részéről, ha feladná. A MOL viszont kitart a maga pozíciója mellett, melybe még a júniusi felvásárlási attak idején helyezkedett, és most makacsul ellenáll.

Az OMV erősködik, mivel gazdasági előremenekülésének egyetlen számba jöhető, hathatós módja ez a tőkepiaci szimbiózis lenne, lehetne. Már ha a MOL és a kormányzat, tágabb értelemben: a magyar piaci folyamatok és a törvényhozói szándék ezt hagyná. De nem akarja és nem fogja hagyni neki. Az erre fókuszáló törvénytervezet már a parlament előtt fekszik, és aligha akad majd képviselő, aki ne az igen gombra vetné rá magát szavazáskor. Ezt a labancoknak! Még mit nem...

Az OMV-MOL egyesülés csupán az osztrák félnek hozna a konyhára, ezért erőltetik ezerrel. A MOL-ban több a potenciális lehetőség – az OMV pénzénél van bár, de lendülete kifulladóban, mozgási lehetősége csekély. Vagy időt (és életet) nyer egy ilyesfajta akkvizícióval, vagy nem is oly sokára ő maga válik célkeresztbe fogott vaddá. Persze kétségtelen: ez a sors a MOL-t éppúgy elérheti, sőt. De ha már ki kell vérezni, ha el kell bukni, hát ne egy vele azonos erőben, súlycsoportban lévő versenytárs kapja el, hanem legalább egy nagyságrenddel nagyobb, szívósabb, hatalmasabb. Egy olyan Exxon méretű fenevad, az igen. Ne pedig egy picsányi OMV.

Moldova egyik kisregényében jegyzi meg a céltudatosan ledér életet folytató hölgyszereplő: én soha nem a főnökömmel feküdtem le, hanem mindig a főnököm főnökével. Erről van szó, kérem. Csak így lehet előre jutni. A főnök, mármint a közvetlen tehát, akármit kapjon is, a maga posztját csak nem oszthatja ki, de az ő főnöke ezt már vígan megteheti, miután újfent elélvezett. Ha a MOL belemenne egy OMV-vel való egyesülésbe, ráadásul úgy, hogy annak feltételeit javarészt az osztrák fél diktálná, azzal egy zsákutcába fordulna. Tudják ezt a Lajtán túliak is, de ők az utcát lezáró tűzfal áttörését a MOL fejével hajtanák végre, ehhez kellene nekik a magyar olajcég. Ebben számunkra nincs túl sok fantázia. A MOL jó eséllyel tovább bírja alanyi jogon és saját lábon, mint fogja az OMV, ha egy kapitális csúcsragadozó e területre orientálódik és itt vadászatba kezd. Jöjjön az bár keletről, vagy akár nyugatról. Egy falásra lenyelik az osztrákokat, ez nem vitás. Miképpen lenyelik majd a MOL-t is, az sem kétséges, de. De csócsálás meg fölfalás közt is lehetnek különbségek. Nem mindegy, hogy egy oroszlán ugrik a torkomnak és csap le egyetlen, bivalyölő mozdulattal, vagy egy piranha tépdes órákon át, kitartóan, várva, míg elvérzem, és egyáltalán: míg falatnyi hús marad a csontjaimon. Az OMV erőltetett hadmozdulatai inkább ez utóbbira hajaznak.