Franckarika

Olvasom, hallom, hogy tőlünk – mármint a jelen pillanatig belakott planétától – mintegy húsz és fél fényévnyire egy földi szemmel meglehetős lakályosnak taksált exobolygóra leltek csillagászék, és e képződmény felfedezői máris örvendeznek azon, hogy ha feltevéseik valósnak bizonyulnak, akár már most el lehet kezdeni az emberiség fokozatos áttelepítésének tervezgetését.
Voltam olyan piszok, hogy snasszul számolni kezdtem. Ugyan azt nem tudom, milyen sebességgel szok' manapság a kozmoszban közlekedni egy űrjármű, de én a hangsebesség háromszorosát vettem alapul, ami azért megfelelő tempónak tűnik légüres térben, tehát olyan 3600 km/órát. Ha egy expedíció vagy transzport ezzel a lökettel hajt a frissen felfedezett égitest irányában, nagyjából 6,15 millió évre volna szüksége, hogy odaérjen. Na jó, legyünk megengedően fantaszták: száguldjon az az űrszekér ennek a tízszeresével, azaz harminchatezer kilométer per órával. Ez esetben csupán alig valamivel több mint félmillió esztendőt kell valahogy kibekkelni a fedélzeten. Ami státusz már ab start nyugdíjas állásnak tűnik.
A még ennél is tetemesebb problémát viszont a bolygó paraméterei képezik. Ezek közül nem is annyira az az örömteli tény, hogy kis felfedezettünk kedvező felszíni középhőmérséklettel bír, és hogy a hákettőó, az organikus élet kialakulásához elengedhetetlen oldóközeg így – jó eséllyel – stabilan folyékony halmazállapotban halmozódhatott fel a felszínén. Hiszen ez mind-mind áldás, mármint emberi szemmel mérten. Ami inkább elgondolkodtató, az az ő, a Földének ötszörös tömege. Ergo ötszörös gravitációs erőtér. Megmondom őszintén: nem tudom elképzelni, hogyan léphetne bárki ott csak egyet is anélkül, hogy ez a közel sem emberléptékű erőhatás ne roppantaná meg azon nyomban az ennek az ötödéhez szokott gerincoszlopot, és ne állítaná kisvártatva feje tetejére az ötödannyi nehézkedési értékre kalibrált keringési rendszert is.
Talán ha annyi, de annyi víz találtatik ott, hogy Archimédesz kádas törvényét élesben alkalmazva valamiféle víz alatti életet rendezhetünk be magunknak, akkor esetleg álmodozhatunk tartós letelepülésről. Másként az ottani paraméterek a röghöz kötöttség egy új, még deklaratíve sem feloldható válfaját szakasztják csak szegény evolucionista nyakunkba. Amúgy sem árt, ha reménybeli új planétánkon a víz alá álmodjuk magunkat, mivel a bolygó atmoszférájának összetételéről eleddig semmi érdemi információ nem érkezett. Holott fontos lehet. Mert jó dolog a víz, én nem állítom azt, hogy nem jó – de még ennél is jobb lehet egy belélegezhető légkör.