Vettem a fáradságot, és a kora hajnali időpont ellenére is végigrágtam magam a tegnap éjféltájban az internetre kikerült dr. Fluck-féle magánvéleményen. Alapos munka, jogászi precizitással felépített: a kályhától indul el, egyetlen pillanatra nem veszti el a logikai fonalat, és pontos, kronológiailag is szisztematikus törvényhely-idézésektől indítva, lépésről lépésre bontja le és taglalja a helyzetet a vonatkozó törvényerejű rendeletek és egyetemi rendelkezések, szabályzatok irányába. Mondom, precíz.
Fluck észrevételezi ellenben, hogy a disszertációs munkának a Heinemann-féle anyagból átemelt részében (azaz annak magyar fordításában) a szöveg "nyelvezete jól érzékelhetően szabatosabb és kiérleltebb, mint az értekezés bármely más része".
Hát ha ez nem ítélet az egykori pályázó sokrétű kvalitásai felől, akkor nem tudom, mi lehetne még. Mert ez olyasvalamire enged következtetni, hogy Schmitt kisdoktor úr anno annyira elfoglalt volt, annyira rohamléptekkel építgette később egyre magasabbra ívelő karrierjét, hogy nem maradt ideje saját kezűleg csalni. Strómanokat és sameszokat vett tehát igénybe, hogy azok tegyék át számára magyarba az e célra kiszemelt tudományos munkákból az ő értekezése szempontjából használhatónak bizonyuló szakaszokat.
Ami persze, tekintve jelen köztársasági elnökünk többszörösen bizonyított anyanyelvi kvalitásait, mélységes önismeretre vall, mindemellett nem is tűnik olyan nagyon elhibázott döntésnek, bár csalásnak attól még éppúgy csalás.
