Franckarika

Még mindig a porcosult kötőszövetig lecuppogott cupák, tehát a kötelező védőoltás kérdése következik, meg annak alkotmányosan igazolható volta. Közlöm, ennek egyszerűen nincs alkotmányos kihatása. Praktikus van csak neki, logikai. Ugyanis. Ha már egyszer nemzedékeken át egész korosztályokat tizedelt meg egy-egy kór, majd egyszer csak fölfedezik a nyavalya preventív vakcináját, az állam igenis joggal avatkozik be a magánéleti körbe azáltal, hogy elrendeli a kötelező oltást. Ezzel persze konkrétan életekbe avatkozik, tény – de hisz' egyebet sem tesz: minden döntésének végső értelme, hogy a maga felügyeleti terén életekbe avatkozzék, igaz, lehetőség szerint előnyösen. Mondjuk a szülő, aki nem engedi gyermekét beoltatni, az is más életéről dönt – meglehet, hátrányosan. Minden meghozott döntés hordoz némi kockázatot: már ez a döntések velejárója. Hogy pedig eleve veszedelmes fertőzéshordozó válhat majd a védelmet így meg nem szerző gyermekből, ugyan az sem mellékes szempont, de önmagában még nem támaszt potens gócot, hiszen ha körülötte mindenki más oltva vagyon, úgy azt nem is képes terjeszteni, ennyi: végtére is itt az egyéni-közösségi védettség megszerzése és fönntartása a cél, nem pedig egy bizonyos vírus- vagy baktériumtörzs totális kipusztítása, ami amúgy is lehetetlen célkitűzés volna, ráadásul üzletileg is kedvezőtlenül visszaható, hiszen egyszeriben megszűnne az oltás létjogosultsága is, s akkor annyi a gyártásnak, a forgalmazásnak, az üzletnek.

Ám ha az állam bizonyos döntések tekintetében az egyéni akaratot és a szülői felelősséget korlátozó főhatalomként presszionál és diszponál, akkor azért felelősséggel is tartozik, ergo magától értetődően helyt, illetve jót kell állnia, amennyiben ebből az ő általános érvénnyel elrendelt kötelezvényéből fakadóan bármi balul üt ki. Mikor valaki hibás, saját egészségére káros vakcinát kap (kapott) ezen államilag kötelezően előírt akció keretében, akkor az azt elrendelő főhatalom igenis kártérítési kötelezettséggel tartozik mint az ügynek elsőrendű felelőse, hiszen a probléma eredendően abból fakad, hogy az állampolgárnak e tekintetben nincsen mérlegelési, illetve döntési lehetősége: neki be kell oltatnia gyermekeit, és punktum. E döntés meghozója és felügyelője maga az állami hatalom, azaz bárminemű, e fellebezhetetlen döntéséből eredő személyes tragédiáért első körben neki, az államnak kell(ene) a hátát tartania. Amennyiben erre jó okot, érvet talál, akkor persze törvényes úton továbbháríthatja a felelősséget gyártóra, forgalmazóra, oltóorvosra vagy Jóistenre, akire csak akarja vagy tudja – de ha egy döntési helyzet tekintetben parancs hatálya alatt tartja a polgárt, akkor az esetleges gixerek megesténél a felelősség kérdésében nem mutogathat(na) senki másra, azt vállvonogatás mellett nem háríthatja el magától. Nem, mert egyfelől merőben erkölcstelen magatartást valósít így meg, másfelől pedig kutya kötelessége felvállania, ha az általa meg nem kerülhető érvénnyel elrendelt metódus jó pár százezernyi esete közül néhány tucatnyi káros anomáliát eredményez, és ez egyéni sorsok tönkretételét eredményezi, mégpedig a központi utasítás folytán gyakorlatilag kivédhetetlenül – hacsak persze nem óhajt az állampolgár tulajdon gyermeke egészségének féltése okán törvényszegésre vetemedni, amivel pedig nem csekély rizikót vállal, két oldalról vizsgálva is: gyermeke további egészsége, valamint az állammal szembeni kötelmei tárgyában. Ő, a közember mégis vállalja a rizikót, míg a főhatalom a maga döntése tekintetében erre nem kapható, nem hajlandó. Ilyen egyszerű volna egy strukturális konglomerátumnak meglógnia a számomkérés elől, csak mert egy központilag hozott verdiktnek nincs beazonosítható neve, arca?

Amúgy meg. Gyakorlatilag nullára redukált piaci rizikófaktor mellett állítanak elő és szállítanak irdatlan tételekben (hiszen évről évre megújulóan szükség van rá) egyes gyártók ezekből a kötelező oltásokból, nyilván éppen nem ráfizetéses kondíciók mellett. Az állam tehát legyen szíves vállalni a maga sarát, azt követően meg nyugodt lélekkel nekimehet ezeknek a gyártóknak, ha azok technikai értelemben (és bizonyíthatóan) hibáztak, hiszen – jó eséllyel – van és lesz is miből törleszteniök. Ha már egyszer tevékeny segédletükkel elbaltázott egészséget és életet nem is adhatnak vissza, akkor legalább az aprón ne cigánykodjanak. Semmi hamisan értelmezett presztízs nem ér meg annyit.